Sziasztok!
Meg van az eredmény a FACEBOOKos oldal nevével kapcsolatban. Az oldal a ti szavazataitok alapján az Egy Szerelem Története címert kapta! http://www.facebook.com/pages/Egy-Szerelem-T%C3%B6rt%C3%A9nete/262629203789981?sk=wall itt is van hozzá a link. Lájkot nekii! :)) ;) Azért is lenne fontos mert akkor csak ide írnám ki ha jön az új fejezet! :)) Előre is köszi!
Még egyszeer LÁJKolni éér!!! PACSI!! :)
2012. január 28., szombat
2012. január 23., hétfő
Üzenet!
Sziasztok!
Kicsit ugyan késett de azért megérkezett az 5. fejezet! Remélem tetszik nektek! Ezzel a fejezettel szenvedtem a legtöbbet. Folyton kitörlődött amit írtam és rossz is volt az egész tehát inkább kitöröltem és előröl kezdtem! :// De nem baj szerintem így jobb lett. :)) Egyébként már annyira elegem volt abból, hogy még mindig nincs kint ez a fejezet, hogy nekiálltam és 0:44-ig írtam. De készen lettem és közzé is tettem. Nagyon megnyugodtam, hogy végre kint van! :))
Na szerintetek mi lesz Péterrel? Lesz maradandó agykárosodása vagy nem?? :)) PACSIII!!!!
Kicsit ugyan késett de azért megérkezett az 5. fejezet! Remélem tetszik nektek! Ezzel a fejezettel szenvedtem a legtöbbet. Folyton kitörlődött amit írtam és rossz is volt az egész tehát inkább kitöröltem és előröl kezdtem! :// De nem baj szerintem így jobb lett. :)) Egyébként már annyira elegem volt abból, hogy még mindig nincs kint ez a fejezet, hogy nekiálltam és 0:44-ig írtam. De készen lettem és közzé is tettem. Nagyon megnyugodtam, hogy végre kint van! :))
Na szerintetek mi lesz Péterrel? Lesz maradandó agykárosodása vagy nem?? :)) PACSIII!!!!
2012. január 20., péntek
5. Fejezet
Nyugalomterápia
Reggel René még mellettem aludt. Ahogy ígérte itt maradt velem. Este féltem elaludni mert azt gondoltam, hogy reggelre eltűnik mellőlem. De nem mert ott volt. Sok volt nekem a tegnapi nap. Kimásztam az ágyból és kimentem a konyhába bekapcsolni a kávéfőzőt. Elővettem két csészét, a cukrot meg a tejet amit majdnem kiejtettem a kezemből mikor René belépett a konyhába a hátam mögött és megijesztett.
-Jó reggelt!-kiabálta.
-Neked is!-mondtam miközben elkezdtem lefőzni a kávét.-Tegnap egész este gondolkodtam valamin ami azóta foglalkoztat amióta beszálltunk a kocsidba és hazajöttünk.
-Igen? És mi lenne az amin ennyi ideje gondolkozol?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Hát....Amikor beszálltunk a kocsidba azt mondtad "Most szünet van úgyhogy ráérek ezért mindig eljövök veled amikor csak szeretnéd."!
-Igen és ebben mi nem érthető?-kérdezte mosolyogva.
-Az, hogy hol van most szünet?
-Jaa, hogy az! Hát....!-kicsit érdekes képet vágott a kérdésem után de aztán valahogy nyugodtabb lett.-Az Idősek-Otthonában végzett jótékonysági munkámnak. Mert, hogy ott szoktam segíteni ahol tudok és ott megkértek, hogy segítsek mikor még 3 éve bevittem a nagymamámat.-mosolygott.
-Nahát. Ezt nem is említetted mikor találkoztunk. Csodás, hogy ilyen nagylelkű vagy!-kacsintottam rá.
-Hát tudod a fiúk előtt nem igazán említem meg a dolgot. De most inkább beszéljünk másról.
-Például?-húztam fel a szemöldököm.
-Mikor megyünk be a kórházba?-mikor ezt kérdezte hirtelen megcsörrent a házi telefon.
-Hát a jó kérdés. Nem tudom.-mondtam miközben a telefonhoz siettem. De még időben felvettem nem tették le.
-Háló?!?
-Jó reggelt Dr. Somló Pál vagyok!
-Jó reggelt doktor úr!-próbáltam hangosabban beszélni de René értettem a célzást és gyors léptekkel odajött mellém.-Történt valami fontos apával? Ugye nincsen semmi baj?
-Egyenlőre nincs. De felébredt!
-Jajj dejó! Pont most beszéltük, hogy mikor mennyünk be hozzá.
-Hát éppen erről lenne szó. Arra kérném ma önöket, hogy ne jöjjenek be a kórházba mert el kell végeznünk a szükséges vizsgálatokat. Maguk úgysem jöhetnének be.
-Rendben de látni akarom, hogy jól van e.
-Tudom ezt majd holnap megteheti. Rendben?
-Rendben!
-Akkor jó! Visz hall!
-Visz hall!
-Mi az mit mondott?-kérdezte René ahogy letettem a telefont.
-Apa felébredt.
-Ez remek akkor mennyünk!-vágott a szavamba.
-De nem mehetünk pont azért hívott, hogy ma ha lehet ne menjünk mert ma végzik el a vizsgálatokat.
-Óóó. Értem hát akkor kénytelenek vagyunk valamilyen más programot kitalálni.-mondta mosolyogva. Meg kell mondjam örültem a kifejezésnek "kénytelenek LESZÜNK", hogy mi ketten együtt.-Jajj! Egy pillanat!-mondta majd belenyúlt a zsebébe és elővette csörgő telefonját.
-Rendben!-mosolyogtam.
"Háló!....Igenpersze....Oké megyek! És akkor a megszokott helyen?...Rendben akkor ott találkozunk!...Szia!"
-Ki volt az?-kérdeztem kíváncsian.
-Tomi. De nekem most mennem kell.
-Ó,rendben!-mondtam kicsit szomorkásan, hogy a mai közös program ugrott. Amit nem igazán szerettem volna!-És visszajössz még?-kérdeztem azért hátha mégis lesz egy kis remény.
-Hát persze! De ha gondolod kikapcsolás képpen eljöhetsz velem!-mondta fülig érő szájjal.
-Hát ha te komolyan szeretnéd és ha nem zavarok senkit akkor lehet róla szó!-mosolyogtam.
-Én szeretném és a múltkori mulatságos este után nem hiszem, hogy bárkit is zavarnál.-kacsintott.
-Hát akkor szívesen elmegyek veled.
-Ezazz! Na de akkor mennyünk!
-Oké!
Rendbeszedtük magunkat majd beültünk a kocsijába és elhajtottunk. Egy kicsi kékes szürke színű háznál megálltunk René azt mondta, hogy most be kell mennie körülbelül fél óra és jön. Míg ő bent volt maradt egy kis időm átgondolni ezt az elmúlt pár napot. Ahogyan René egyik pillanatról a másikra belecsöppent az életembe. Nem igazán tudtam, hogy véletlen volt vagy a sors akarta így, igazándiból nem is érdekelt annyira a lényeg számomra az volt, hogy megismertem. Apán is nagyon sokat gondolkodtam, hogy vajon most mi történhet vele. Tudja-e, hogy min megy keresztül? Annyi kérdés merült fel bennem. Nem is vettem észre mikor René beszállt mellém a kocsiba. Csak akkor kaptam fel a fejem mikor leállította a motort és közölte, hogy otthon vagyunk.
-De hát nem megyünk Tomiékhoz?-kérdeztem mert furcsálltam a dolgot.
-De hiszen már voltunk. Oda mentem be fél órára.
-Jaa! Értem. Én nagyon álmos vagyok.-mondtam miközben ásítottam.
-Én nem annyira!-mosolygott René.-Tudod mit? Van egy remek ötletem.
-Hallgatlak?!?-nevettem.
-Te most menny fel és aludj én meg addig főzök valami finom vacsit és mikor felkelsz megvacsorázunk és utána jöhet a meglepim! Vagy akár előtte is jöhet!-mosolygott.
-Rendben!
-Akkor menny aludni, pihend ki magad!
-Rendben!-nevettem.
Bementem a szobámba és átöltöztem majd bedőltem az ágyba és szinte másodpercek alatt elaludtam ami rám nézve csoda volt. Mikor két és fél óra múlva felébredtem. Kimentem a konyhába ahol fantasztikus illat volt. Meg volt terítve az asztalon gyertyák égtek mindenhol. Csodás volt. René a hátam mögé osonva megijesztett és egy szál rózsát adott a kezembe.
-Táncoljunk!-mondta mosolyogva majd benyomta a bekapcsolt rádió "PLAY"
gombját és beindult egy lassú zongora szám. René kézen ragadott és elkezdett táncolni velem. Közben nagyon sokat nevettünk majd mikor vége lett a zenének Remé azt mondta, hogy most már együnk mert ő nagyon éhes. Leültünk és megettük azt a fantasztikusan finom ételt ami nem tudom ugyan mi volt de nagyon ízlett. Mikor mindennel végeztünk leültünk a kanapéra a lehető legmesszebb egymástól. De ahogy múlt az idő azt vettem észre, hogy René egyre közelebb csúszik hozzám. Ami, hogy őszinte legyek nem zavart egy kicsit sem. Tíz perc múlva már összebújva ültünk. Megfordultam, hogy mondjak neki valamit de ő megcsókolt engem. Nem löktem el magamtól, hagytam sőt megfogtam a nyakát és közelebb rántottam magamhoz az egész testét.
-Te jó ég!-mondtam. Majd elmosolyodtam. Mondtam Renének, hogy mennyünk be a szobámba és aludjunk. Amibe ő fáradtan egyből bele is ment. Mielőtt beértünk volna a szobába még egyszer megcsókolt ami nagyon jól esett! Majd befeküdtünk az ágyamba és átkarolva egymást elaludtunk.
-Neked is!-mondtam miközben elkezdtem lefőzni a kávét.-Tegnap egész este gondolkodtam valamin ami azóta foglalkoztat amióta beszálltunk a kocsidba és hazajöttünk.
-Igen? És mi lenne az amin ennyi ideje gondolkozol?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Hát....Amikor beszálltunk a kocsidba azt mondtad "Most szünet van úgyhogy ráérek ezért mindig eljövök veled amikor csak szeretnéd."!
-Igen és ebben mi nem érthető?-kérdezte mosolyogva.
-Az, hogy hol van most szünet?
-Jaa, hogy az! Hát....!-kicsit érdekes képet vágott a kérdésem után de aztán valahogy nyugodtabb lett.-Az Idősek-Otthonában végzett jótékonysági munkámnak. Mert, hogy ott szoktam segíteni ahol tudok és ott megkértek, hogy segítsek mikor még 3 éve bevittem a nagymamámat.-mosolygott.
-Nahát. Ezt nem is említetted mikor találkoztunk. Csodás, hogy ilyen nagylelkű vagy!-kacsintottam rá.
-Hát tudod a fiúk előtt nem igazán említem meg a dolgot. De most inkább beszéljünk másról.
-Például?-húztam fel a szemöldököm.
-Mikor megyünk be a kórházba?-mikor ezt kérdezte hirtelen megcsörrent a házi telefon.
-Hát a jó kérdés. Nem tudom.-mondtam miközben a telefonhoz siettem. De még időben felvettem nem tették le.
-Háló?!?
-Jó reggelt Dr. Somló Pál vagyok!
-Jó reggelt doktor úr!-próbáltam hangosabban beszélni de René értettem a célzást és gyors léptekkel odajött mellém.-Történt valami fontos apával? Ugye nincsen semmi baj?
-Egyenlőre nincs. De felébredt!
-Jajj dejó! Pont most beszéltük, hogy mikor mennyünk be hozzá.
-Hát éppen erről lenne szó. Arra kérném ma önöket, hogy ne jöjjenek be a kórházba mert el kell végeznünk a szükséges vizsgálatokat. Maguk úgysem jöhetnének be.
-Rendben de látni akarom, hogy jól van e.
-Tudom ezt majd holnap megteheti. Rendben?
-Rendben!
-Akkor jó! Visz hall!
-Visz hall!
-Mi az mit mondott?-kérdezte René ahogy letettem a telefont.
-Apa felébredt.
-Ez remek akkor mennyünk!-vágott a szavamba.
-De nem mehetünk pont azért hívott, hogy ma ha lehet ne menjünk mert ma végzik el a vizsgálatokat.
-Óóó. Értem hát akkor kénytelenek vagyunk valamilyen más programot kitalálni.-mondta mosolyogva. Meg kell mondjam örültem a kifejezésnek "kénytelenek LESZÜNK", hogy mi ketten együtt.-Jajj! Egy pillanat!-mondta majd belenyúlt a zsebébe és elővette csörgő telefonját.
-Rendben!-mosolyogtam.
"Háló!....Igenpersze....Oké megyek! És akkor a megszokott helyen?...Rendben akkor ott találkozunk!...Szia!"
-Ki volt az?-kérdeztem kíváncsian.
-Tomi. De nekem most mennem kell.
-Ó,rendben!-mondtam kicsit szomorkásan, hogy a mai közös program ugrott. Amit nem igazán szerettem volna!-És visszajössz még?-kérdeztem azért hátha mégis lesz egy kis remény.
-Hát persze! De ha gondolod kikapcsolás képpen eljöhetsz velem!-mondta fülig érő szájjal.
-Hát ha te komolyan szeretnéd és ha nem zavarok senkit akkor lehet róla szó!-mosolyogtam.
-Én szeretném és a múltkori mulatságos este után nem hiszem, hogy bárkit is zavarnál.-kacsintott.
-Hát akkor szívesen elmegyek veled.
-Ezazz! Na de akkor mennyünk!
-Oké!
Rendbeszedtük magunkat majd beültünk a kocsijába és elhajtottunk. Egy kicsi kékes szürke színű háznál megálltunk René azt mondta, hogy most be kell mennie körülbelül fél óra és jön. Míg ő bent volt maradt egy kis időm átgondolni ezt az elmúlt pár napot. Ahogyan René egyik pillanatról a másikra belecsöppent az életembe. Nem igazán tudtam, hogy véletlen volt vagy a sors akarta így, igazándiból nem is érdekelt annyira a lényeg számomra az volt, hogy megismertem. Apán is nagyon sokat gondolkodtam, hogy vajon most mi történhet vele. Tudja-e, hogy min megy keresztül? Annyi kérdés merült fel bennem. Nem is vettem észre mikor René beszállt mellém a kocsiba. Csak akkor kaptam fel a fejem mikor leállította a motort és közölte, hogy otthon vagyunk.
-De hát nem megyünk Tomiékhoz?-kérdeztem mert furcsálltam a dolgot.
-De hiszen már voltunk. Oda mentem be fél órára.
-Jaa! Értem. Én nagyon álmos vagyok.-mondtam miközben ásítottam.
-Én nem annyira!-mosolygott René.-Tudod mit? Van egy remek ötletem.
-Hallgatlak?!?-nevettem.
-Te most menny fel és aludj én meg addig főzök valami finom vacsit és mikor felkelsz megvacsorázunk és utána jöhet a meglepim! Vagy akár előtte is jöhet!-mosolygott.
-Rendben!
-Akkor menny aludni, pihend ki magad!
-Rendben!-nevettem.
Bementem a szobámba és átöltöztem majd bedőltem az ágyba és szinte másodpercek alatt elaludtam ami rám nézve csoda volt. Mikor két és fél óra múlva felébredtem. Kimentem a konyhába ahol fantasztikus illat volt. Meg volt terítve az asztalon gyertyák égtek mindenhol. Csodás volt. René a hátam mögé osonva megijesztett és egy szál rózsát adott a kezembe.
-Táncoljunk!-mondta mosolyogva majd benyomta a bekapcsolt rádió "PLAY"
gombját és beindult egy lassú zongora szám. René kézen ragadott és elkezdett táncolni velem. Közben nagyon sokat nevettünk majd mikor vége lett a zenének Remé azt mondta, hogy most már együnk mert ő nagyon éhes. Leültünk és megettük azt a fantasztikusan finom ételt ami nem tudom ugyan mi volt de nagyon ízlett. Mikor mindennel végeztünk leültünk a kanapéra a lehető legmesszebb egymástól. De ahogy múlt az idő azt vettem észre, hogy René egyre közelebb csúszik hozzám. Ami, hogy őszinte legyek nem zavart egy kicsit sem. Tíz perc múlva már összebújva ültünk. Megfordultam, hogy mondjak neki valamit de ő megcsókolt engem. Nem löktem el magamtól, hagytam sőt megfogtam a nyakát és közelebb rántottam magamhoz az egész testét.
-Te jó ég!-mondtam. Majd elmosolyodtam. Mondtam Renének, hogy mennyünk be a szobámba és aludjunk. Amibe ő fáradtan egyből bele is ment. Mielőtt beértünk volna a szobába még egyszer megcsókolt ami nagyon jól esett! Majd befeküdtünk az ágyamba és átkarolva egymást elaludtunk.
2012. január 6., péntek
Üzenet!
Sziasztok!
Na az van, hogy az 5. Fejezetre még várnotok kell majd csak jövő héten tudom kitenni mert összezavarodtam benne és átirtam az egészet de aztán ugy sem tetszett ezért kitöröltem és elkezdtem újra. :/ Már jobb csak nem igazán haladok vele! De igyekszem majd. És a jövő héten mindenképpen kint lesz majd! :)
Na mára ennyi volt a bejelentekésem ;) PACSI nektek! Jó éjt! :)
Na az van, hogy az 5. Fejezetre még várnotok kell majd csak jövő héten tudom kitenni mert összezavarodtam benne és átirtam az egészet de aztán ugy sem tetszett ezért kitöröltem és elkezdtem újra. :/ Már jobb csak nem igazán haladok vele! De igyekszem majd. És a jövő héten mindenképpen kint lesz majd! :)
Na mára ennyi volt a bejelentekésem ;) PACSI nektek! Jó éjt! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)