12.Fejezet

A nem várt beszélgetés

Sokat segített, hogy egy kórterembe tettek apával. Kellett most a támogatása.

-Hogy vagy kicsim?-kérdezte, én pedig megpróbáltam válaszolni neki.

-Nem igazán!-dünnyögtem. 

-Elhiszem, kicsim. Próbálj meg pihenni.-mondta apa nem is sejtve azt, hogy mi történt velem azelőtt, hogy őrülten száguldozni kezdtem. Hangja kissé parancsoló volt. De mégis olyan gondoskodó telis-tele szeretettel.
-Szeretlek apa!
-Én is téged! De most pihenj.

Úgy tettem ahogyan mondta, megpróbáltam pihenni. Talán csak reméltem, hogy ez az egész igazából nem a valóság. Lehet, hogy jobb lett volna ha soha meg sem ismertem volna Renét. A szemem szépen lassan elkezdett becsukódni. Elaludtam amit ijedten vettem észre miután nagy csapkodásra riadtam fel. Tehát megtörtént, minden megtörtént a csók, a baleset és én pedig ki tudja még meddig itt leszek bezárva. A zajt az egyik nővér keltette, valamit keresett egy üveg szekrényben. Majd miután becsukta azt, odalépett hozzám és valamit a karomba szúrt. Majd megkérdezte:

-Hogy vagy? Fáj valamid? 

-Rémesen vagyok. Hát egy kicsit fáj az oldalam.
-Melyik oldalad?
-A bal.

-Értem akkor még várjunk, mert most adtam be egy adag gyógyszert majd ha az hatott kapsz egy kis fájdalom csillapítót.
-Rendben!
-Szervusz.
-Viszlát.

Tíz perc múlva visszajött:

-Jött hozzád valaki!
-Kicsoda?
-Egy fiú. Beküldöm, rendben?
-Rendben.-igazából nem tudtam, hogy ki lehet az. De az a személy jött akit a legkevésbé vártam.
-Szia..Bella.-nem akartam semmit mondani. Észre sem akartam venni őt.-Rendben ne mondj semmit, de tudnod kell, hogy mennyire saj....
-Ne!-szakítottam félbe.-Ne is mondj semmit, René én láttam amit láttam ezt nem tudod megmagyarázni.
-De kérlek Bella..ez nem az amire gondolsz!
-Hát akkor mi?! Egy csókon mit lehet máshogyan érteni?
-Csak hallottalak reggel Lizával és azt hittem, hogy te akarsz valamit azzal a fiúval.
-Nem akartam semmit, és nem is történt semmi! De megkérdezhetted volna mielőtt ezt teszed.
-Tudom, sajnálom.-láttam a tekintetén, hogy tényleg bánja a dolgot, de egyenlőre nem voltam rá képes, hogy megbocsássak neki.
-Én is!
-Gondolkodhattam volna mielőtt cselekedtem, tudom!
-Pontosan!
-Kérlek Bella adj még egy esélyt. Ígérem nem rontom el!
-Most még nem lehet!
-De van rá esély?
-Nem tudom! De most menj el kérlek!
-De...
-Csak menj el!

Az ajtón kilépett majd halkan becsukta maga után. Még a levegőben volt az illata. Teljesen elkábított. Bódultságomat a nővér zavarta meg.

-Még csak most ment el tőled az a fiú, de már is itt egy másik banda!
-Milyen banda?
-Két fiú meg egy lány. Bejöhetnek?
-Persze.-kiment én pedig vártam, hogy Liza, Jacke és Mike belépjenek. De nem ők voltak.