14. Fejezet

Bizonytalan érzelmek

- Egy csók azt hiszem! - szégyelltem el magam.
- De hát..megbeszéltük, hogy csak barátok vagyunk! - háborodott fel, teljesen jogosan.
- Tudom nem értem, hogy miért tettem.
- Nem akarok második lenni, mert René-vel összevesztél.
- Nem! Hidd el Jacke..magam sem tudom, mit csinálok. Csak követem az érzéseimet.
- Bella, én hiszek neked, de gondold át és bárhogy is döntesz mondd el az igazat, mert nem akarom, hogy átverj.
- Nem vernélek át! De előtte nekem is rá kell jönnöm, hogy mi van a szívemben.- miközben beszéltem Jacke zavartan elő vette a telefonját.
- Figyelj, Bella nekem most mennem kell, de amint tudok vissza jövök. Szia.- és már félig kint volt az ajtón.
- Szi..- még arra sem adott időt, hogy annyit mondjak "szia".

Jacke egyszer csak eltűnt én pedig gondolkozni kezdtem. Semmi máson nem járt az eszem csak a két fiún. Igen talán jobban kedveltem Jacket mint egy barátot. De René.. Mi lesz most? Szeretem Jacket, és ha igen jobban mit Renét? Vajon meg tudok bocsájtani Renének? Annyi megválaszolatlan kérdés kavargott bennem. Kicsit talán féltem is. Féltem, hogy rosszul döntök, hogy később majd rá jövök, rossz ember mellé álltam. Az is felmerült bennem, hogy egyedül folytatom és nem döntök. Jacke már majdnem három órája, hogy elment és én még mindig nem tudtam helyre tenni magamban ezt az egészet. Aztán mikor már teljesen összezavarodtam, valaki kopogott a kórtermem ajtaján.

- Gyere be!- mivel egyedül voltam ebben a "szobában" csak hozzám jöhetett valaki.
- Szia! - megérkezett a segítség.
- Liza, csakhogy itt vagy végre!
- Hogy kerültél ide?- sírt. Nem is sírt, zokogott.
- Miért sírsz?
- Mert soha nem akartalak így látni, érted soha! Most pedig itt állok a kórházban a legjobb barátnőm ágya mellett és ez szörnyű érzés. Pedig emlékszel mikor a tizedik szülinapodon megígértük egymásnak, hogy minden új dolgot együtt fogunk csinálni?
- Azért én a helyedben örülnék, hogy ezt nem élted át velem.
- De miért kell, hogy így lássalak?!
- Ezt kérdezd meg attól a lánytól aki Renével csókolózott mielőtt veszettül száguldozni kezdtem.
- Állj! Ezt most nem értem. - elmeséltem neki is, hogy miért is vagyok most itt.
- Miért tette ezt? Azt hittem, hogy kedvel téged.
- Én is Liza, én is azt hittem. Azt mondta, hogy azért mert hallott minket a konyhában reggel és azt gondolta, hogy elszúrt valamit és már nem akarok tőle semmit. És ez részben igaz, részben nem.
- Ezt sem nagyon értem. Teljesen oda voltál érte!
- Ugyanúgy oda vagyok érte is, de ez nagyon fájt.
- Várj, várj..érte IS?- valahogyan fel kellett hoznom a témát és ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak, hisz mégsem mondhattam csak úgy be az egyik mondat közepébe, hogy "Megcsókoltam Jacket mert megkedveltem és össze voltam zavarodva René miatt!" Aztán végül...
- Megcsókoltam Jacket mert megkedveltem és össze voltam zavarodva René miatt!
- Akkor te meg Jacke most..?
- Nem dehogy! Szörnyen érzem magam a csók miatt és amiatt, hogy azon gondolkozom kit választanék.
- Miért érzed magad pocsékan? Rosszul csókol vagy mi?- nevetett.
- Nem nagyon is jól csókol, csak hát önzőnek érzem magam. Belül csak ezen jár az eszem. Jacke vagy René, René vagy Jacke.
- Bella, ez a te életed. Legalább egyszer adj magadnak esélyt a boldogságra és igen legyél önző, dönts úgy hogy neked jobb legyen. Ne érdekeljen, hogy Renének vagy Jacknek hogyan fog esni a döntésed. Vedd példának azt, hogy Renét sem érdekelte, hogy milyen érzés lesz majd neked csak cselekedett mert akkor az tette boldoggá.- csak hallgattam Liza beszédjét és úgy éreztem igaza van. Ez az én életem és ez most egy döntés amit úgy kell meghoznom, hogy arra koncentrálok mi a jó nekem. De..
- Ezzel az egésszel csak egy baj van.
- Micsoda?
- Nem tudom kivel lennék boldogabb. Pár nappal ezelőtt még azt hittem Renéről, hogy megtaláltam a tökéletes fiút, de ma úgy érzem, hogy el kell őt felejtenem. Jacke viszont nagyon furcsán viselkedett ma. Tudom őt is össze zavarta a csók, de még annál is furcsább volt.
- Figyelj, Bell's ezt a döntést neked kell meghoznod, de annyit mondhatok, hogy régóta ismerem Jacket és nem járnál vele rosszul.
- Mióta ismered?
- Olyan három-négy éve. De nem is ez a lényeg hanem az, hogy mióta ismerem azóta nem vert át sem engem, sem senkit akit megismert. ezt a René gyereket pár napja ismerem de már is átvert  és nem is akárkit. A legjobb barátnőmet - hangja nyugodt lett.- és ezért örökre neheztelni fogok rá.
- Szeretlek, Liza! És azt hiszem egyre több dolog húz Jacke felé.
- Én is szeretlek Bella! De ha őt választod akkor tudnod kell, hogy a múltban történt vele valami ami miatt nagyon nehezen bontakozik ki egy kapcsolatban és nagyon nehezen bízik meg valakiben.
- Miért mi történt vele?
- Ezt majd a maga idejében elmeséli ő.
- Nem tudom, hogy melyik lenne a helyes döntés.
- Pedig ezt csak te tudhatod! Viszont nekem most mennem kell. Mike már biztosan vár. Holnap benézek.
- Köszönöm a tanácsokat. Gyere nyugodtan, én itt leszek.
- Erre valók a barátok! - mosolygott.- De most már tényleg mennem kell!
- Rendben, szia.
- Szia.

Ő is haza ment. Én pedig egyedül maradtam a kórteremben a gondolataimmal. Liznek olyan egyszerű hiszen neki ott van Mike. Elképzeltem az életemet egy olyan kapcsolatban mint az övék. Előbb Jackkel majd Renével. Tíz perccel ezelőtt még Jacket választottam volna. Most pedig Renét.
Egyszer-kétszer még átgondoltam a dolgot és azt hiszem sikerült döntést hoznom.