1. Fejezet

 A nagy találkozás

Esős napra ébredtem. Szokásom szerint mikor felkeltem első dolgom volt, hogy kócos hajjal, pizsamában megigyam az egész napra erőt adó kávémat. Bekapcsoltam a kávéfőzőt, közben felhúztam a redőnyt, hogy beengedjem a fényt a lakásba. Közben apa is felébredt. Mikor kijött a szobából már fel volt öltözve hétköznapi viseletébe farmerbe és egy ingbe.

-Mész valahová?-kérdeztem.
-Igen.-mondta kissé fáradt hanggal.-Megbeszélésem lesz a jövőhavi koncertekről. De fáradt vagyok, nincs kedvem menni.
-Értem. Kérsz egy kávét?
-Igen kérek.-mondta aztán elhallgattunk.

Mikor lefőztem a kávét elővettem két kis csészét a konyhaszekrényből. Beleöntöttem a forró, gőzölgő kávét és leraktam az egyiket apa elé az asztalra, majd a másikkal a kezemben leültem. Miután megittam elmentem a fürdőszobába hogy elvégezzem a kávé utáni reggeli teendőimet. Kényelmes melegítőt vettem fel egy laza, egyszerű pólóval mert futni indultam. De a mai edzés nem olyan volt mint a többi. Hogy miért nem? Azért mert mikor elindultam csak be volt borulva az ég de 10 perc futás után elkezdett szakadni az eső. Én pedig sajátos esetlenségemnek köszönhetően elcsúsztam egy pocsolyában. De ha ez nem lett volna elég, közben fellöktem valakit. Még nem láttam az arcát, nem tudtam, hogy fiú vagy lány, nem tudtam róla semmit de már kimondtam:

-Ó, sajnálom nem volt szándékos csak....-aztán felnéztem és megláttam a fiú arcát.-...elcsúsztam a pocsolyában.-mondtam szégyenkezve miközben felálltam.
-Semmi gond, az én hibám, hogy nem figyeltem eléggé!-mondta lágy és selymes hanggal majd ő is felemelte a fejét.

A tekintetünk összeért, én pedig úgy éreztem mindjárt megint összeesek mikor megláttam tengerkék, csillogó szemeit.

-Teljes mértékben az én hibám.-mondta miután végtelennek tűnő percig bámultunk egymásra.-Itt lakom nem messze gyere és szárítkozz meg, bőrig áztál ebben a szakadó esőben.
 -Nem!-mondtam eléggé határozottan.-Igazán nem akarlak zavarni!
-Nem zavarsz!-vágott a szavamba már-már erőszakosan.-Ez a legkevesebb!-tette hozzá.
-Látom neked nem lehet nemet mondani!-mondtam mosolyogva.
-Szuper, akkor jössz?-kérdezte a biztonság kedvéért.
-Tehetek mást?-feleltem kérdéssel nevetve.
-Nos akkor gyere!-kiáltott majd kézen ragadott és elhúzott.

Nemsokkal később egy kis ámde otthonosnak tűnő kék kertes ház előtt megtorpant. A ház előtt egy fekete autó állt.

-Hát itt lakom én. Nem túl nagy de igazán otthonos, szeretek itt lakni.
-Nekem tetszik! Valóban otthonosnak tűnik.-mikor ezt mondtam elmosolyodott és kivillant gyönyörű fehéren csillogó fogsora.
-Hm. Na akkor mennyünk is be!-mondta még mindig mosolyogva.
-Rendben!

Kinyitotta a kis ház ajtaját amin belépve egy kis folyosón találtam magam. Oldalt egy cipős szekrény melyen rendezett katonás sorban voltak felsorakoztatva a cipők, papucsok. Felette egy fogas amire két kabát van felakasztva. Ez a rövid folyosó vezetett, a szinte magát, a házat alkotó nappaliba. A fal nagyon világos narancs színű tele polcokkal és képekkel, szorosan a fal mellett egy TV azzal szemben pedig egy sötétbarna kanapé és mellette két ugyanolyan barna fotel. A nappaliból nyílt a többi helység a WC, a hálószoba, a konyha. Valóban nem volt egy luxus villa de nekem nagyon tetszett. Bementünk a konyhába.

-Nagyon tetszik!-mondtam mosolyogva.
-Köszi! De ezt nem gondolod komolyan, csak azért mondod, hogy ne bánts meg!-mondta és közben valamit matatott a konyhapultnál.
-Nem dehogy, nekem tényleg tetszik.-vágtam rá miközben a háta mögé lopakodtam és kíváncsian fürkésztem mit csinál.
-Egyébként.....-mondta de hangját elfojtotta mikor megfordult és arca centiméternyire volt az enyémtől.
 
Hátrább csúsztam mert kellemetlennek éreztem a helyzetet. Egy percig néma csendben néztünk egymásra.

-Egyébként?-kérdeztem megtörve a csendet, de nem vettem le róla a szemem.-Nem fejezted be az előbb.
-Jaa!-lepődött meg még mindig engem nézve.-Egyébként még be sem mutatkoztam. Varjú René vagyok. És te?
-Ó.., én Geszti Izabella vagyok.-mondtam.-De csak Bella vagy Iza amelyik jobban tetszik.-tettem hozzá mert nem szerettem ha Izabellának szólítanak.
-Szép név Bella.-mondta mosolyogva.
-Köszi! A tied is szép meg érdekes.
-Na akkor megszárítkozol?-kérdezte
- Hát azért hívtál vagy nem?-nevettem.-Vagy el is mehetek!
-Nee! Gyere itt a fürdő. Ott van fent a polcon a hajszárító.-mondta miközben befele lökdösött a fürdőszobába.
-Mindent látok, köszönöm!
-Rendben! Akkor míg te szárítkozol addig én is átöltözöm.
-Rendben!-mondtam.Majd mikor kiment azért elfordítottam a kulcsot a zárban.

Miközben rendbe szedtem magam csak ő járt a fejemben. Mikor kész lettem kinyitottam az ajtót de ő már ott állt előttem egy kék, a szemét kiemelő, kockás ingben. Mosolygott. Fogai csak úgy csillogtak. Barna haja a divat szerint felzselézve állt. Kisfiús mosolya fogott meg legjobban így inkább csak azt figyeltem.

-Ma átjön két barátom. Eljönnél te is?-kérdeztem még mindig mosolyogva.
-Hát nem is tudom nem igazán szeretném zavarni a barátaidat.
-Nem fogod! De kérlek gyere el!-látszólag tényleg akarta, hogy jöjjek tehát nem tudtam nemet mondani.
-Nos hát akkor elfogadom a meghívást.-mondtam mosolyogva.
-Jaj, de jó!-kiáltott.
-Te jó ég már ennyi az idő nekem sietnem kell haza ebédet főzni apának.-kaptam fel a fejem, hogy ilyen gyorsan eltelt az egész délelőtt.-Amúgy mikorra jöjjek?
-Jaa! Ööö..Hatra!
-Rendben! Akkor hatkor találkozunk, de most már tényleg mennem kell!
-Jó akkor kiengedlek.-mondta miközben elértünk az ajtóig-Nos akkor addig is szia!
-Szia! Akkor hatkor találkozunk.-mondtam mosolyogva. Aztán elindultam hazafelé.

Útközben is csak ő járt a fejemben és a mai este. Mikor hazaértem szerencsémre apa még nem volt otthon. Neki is álltam ebédet főzni. Valami könnyű, gyorsan elkészíthető kajára gondoltam ezért gyorsan elkezdtem  megfőzni agy csomag rizst és közben a mirelit rántott húst kerestem a fagyasztóban. Mikor megtaláltam kivettem négyet és a forró olajban elkezdtem kisütni. Mikor megsültek a húsok és a rizs is készen volt apa még nem jött haza. Hol marad már ilyen sokáig?