12.Fejezet

A nem várt beszélgetés

Sokat segített, hogy egy kórterembe tettek apával. Kellett most a támogatása.

-Hogy vagy kicsim?-kérdezte, én pedig megpróbáltam válaszolni neki.

-Nem igazán!-dünnyögtem. 

-Elhiszem, kicsim. Próbálj meg pihenni.-mondta apa nem is sejtve azt, hogy mi történt velem azelőtt, hogy őrülten száguldozni kezdtem. Hangja kissé parancsoló volt. De mégis olyan gondoskodó telis-tele szeretettel.
-Szeretlek apa!
-Én is téged! De most pihenj.

Úgy tettem ahogyan mondta, megpróbáltam pihenni. Talán csak reméltem, hogy ez az egész igazából nem a valóság. Lehet, hogy jobb lett volna ha soha meg sem ismertem volna Renét. A szemem szépen lassan elkezdett becsukódni. Elaludtam amit ijedten vettem észre miután nagy csapkodásra riadtam fel. Tehát megtörtént, minden megtörtént a csók, a baleset és én pedig ki tudja még meddig itt leszek bezárva. A zajt az egyik nővér keltette, valamit keresett egy üveg szekrényben. Majd miután becsukta azt, odalépett hozzám és valamit a karomba szúrt. Majd megkérdezte:

-Hogy vagy? Fáj valamid? 

-Rémesen vagyok. Hát egy kicsit fáj az oldalam.
-Melyik oldalad?
-A bal.

-Értem akkor még várjunk, mert most adtam be egy adag gyógyszert majd ha az hatott kapsz egy kis fájdalom csillapítót.
-Rendben!
-Szervusz.
-Viszlát.

Tíz perc múlva visszajött:

-Jött hozzád valaki!
-Kicsoda?
-Egy fiú. Beküldöm, rendben?
-Rendben.-igazából nem tudtam, hogy ki lehet az. De az a személy jött akit a legkevésbé vártam.
-Szia..Bella.-nem akartam semmit mondani. Észre sem akartam venni őt.-Rendben ne mondj semmit, de tudnod kell, hogy mennyire saj....
-Ne!-szakítottam félbe.-Ne is mondj semmit, René én láttam amit láttam ezt nem tudod megmagyarázni.
-De kérlek Bella..ez nem az amire gondolsz!
-Hát akkor mi?! Egy csókon mit lehet máshogyan érteni?
-Csak hallottalak reggel Lizával és azt hittem, hogy te akarsz valamit azzal a fiúval.
-Nem akartam semmit, és nem is történt semmi! De megkérdezhetted volna mielőtt ezt teszed.
-Tudom, sajnálom.-láttam a tekintetén, hogy tényleg bánja a dolgot, de egyenlőre nem voltam rá képes, hogy megbocsássak neki.
-Én is!
-Gondolkodhattam volna mielőtt cselekedtem, tudom!
-Pontosan!
-Kérlek Bella adj még egy esélyt. Ígérem nem rontom el!
-Most még nem lehet!
-De van rá esély?
-Nem tudom! De most menj el kérlek!
-De...
-Csak menj el!

Az ajtón kilépett majd halkan becsukta maga után. Még a levegőben volt az illata. Teljesen elkábított. Bódultságomat a nővér zavarta meg.

-Még csak most ment el tőled az a fiú, de már is itt egy másik banda!
-Milyen banda?
-Két fiú meg egy lány. Bejöhetnek?
-Persze.-kiment én pedig vártam, hogy Liza, Jacke és Mike belépjenek. De nem ők voltak.

11. Fejezet

Az ébredés

Reggel apa keltett fel. Jó volt a hangjára ébredni, elhittem, hogy jól van. Azt mondta menjek haza. Nem ellenkeztem mert nagyon fáradt voltam. Felhívtam Lizát de ő nem ért rá azt mondta, hogy készülődnie kell mert Mike-al kirándulni mennek. Így hát Jacke-et próbáltam elérni. Megkértem, hogy jöjjön el értem mert nem vagyok olyan állapotban, hogy innen busszal hazajussak. El is jött értem.

-Szia, Bella!
-Szia, Jacke!-önkéntelenül de mosolyogni kezdtem.
-Apukád, hogy van?- mondta majd vissza mosolygott és szégyenlősen lesütötte a fejét.
-Jól! A helyzethez képest.
-Na és te?
-Én is. Kicsit fáradt vagyok, de kezdek felébredni.-nevettem.
-Na az remek!-nevetett majd megállt a házunk előtt. - Bejössz?-kérdeztem.
- Hát ha nem zavarok.
- Dehogyis, hiszen ha zavarnál meg sem kérdezném. - nevettem.
- Tényleg.

Bementünk. Meglepve tapasztaltam milyen nagy a rend. Gondoltam megnézem a kapott leveleket, hiszen az elmúlt időben csak arra volt időm, hogy sietve az asztalra dobjam őket. Sok számla meg egy-két levél a nagyitól, de egy volt ami igazán felkeltette az érdeklődésemet.

- Nézd, Jacke! Megjött, végre megkaptam!
-Mit?
-A jogsimat.
-Mire?
-Robogóra.
-Ezt nem is említetted.
-Valóban, nem.-nevettem.
-Miért?
-Mert nem jutott eszembe.
-Olyan régen vársz már rá?
-Nagyon régóta.-sóhajtottam.
-De hát miért? Ezt viszonylag gyorsan intézik nem?
-Nem tudom, de a lényeg az h itt van és hivatalosan is használhatom az én kicsikémet. Gyere megmutatom.- mondtam, majd kézen ragadtam és kivezettem a garázshoz. Felnyitottam a garázsajtót és megpillantottuk a
-Tényleg tetszetős kis járgány.-kacsintott.
-Az ám! Ma használatba is veszem.
-Tessék?! Te nem nagyon fáradt vagy és pihenni akarsz?
-Hát ez annyira feldobott, hogy teljesen felébredtem.
-Szó sem lehet róla, Bella nem ülhetsz fel erre ilyen állapotban.
-Pontosan tisztában vagyok vele, hogy milyen állapotban vagyok és te nem vagy abban a helyzetben, hogy megmondd nekem mit csinálhatok és mit nem! Teljesen jól vagyok ahhoz, hogy felüljek rá!
-Te tudod! De én figyelmeztettelek!
-Nem kell semmire figyelmeztetned!
-Persze, komolyan láttad te, hogy milyen állapotban vagy?
-Jól vagyok!
-Ezzel ne akarj átverni kérlek!
-Nem verlek át! Jól vagyok és kész!
-Persze na jó én inkább elmegyek. Te meg csinálj amit akarsz! – mondta majd átviharzott az udvaron beszállt a kocsijába becsapta az ajtót és hangosan elszáguldott.

Pár percig még gondolkodtam azon mit mondott Jacke aztán szidtam magamban kicsit majd bementem megfogtam az új jogsimat és bezárva a házat elindultam a végtelenbe a robogómmal. Egy ismerős utcába keveredtem. Ebben az utcában lakott René. Meg is láttam őt a házuk előtt. Megálltam és csak figyeltem, hisz megint vele volt az a lány a moziból. Amit láttam az elvágott közöttünk minden szálat. Csókolózni kezdtek nekem pedig megszakadt a szívem. A szemeim könnyesek lettek. Amikor elengedte a lányt meglátott engem majd a lányra nézett, mintha mentséget keresett volna. Vissza vettem a bukó sisakomat és elszáguldottam. Nem tudtam és nem is érdekelt, hogy merre megyek. Az érzelmeim vezéreltek amik most elég összezavartak voltak. Nagy csattanást hallottam. Aztán teljes képzavar. Néha kinyílt a szemem csak villogó fényeket láttam. Nem hallottam csak néhány hangfoszlányt észleltem magam körül. Csak azt éreztem, hogy fáj, fáj mindenütt fáj. Mikor újból kinyílt a szemem egy fehér falat láttam ami üresen tekintett rám. Ijesztő volt. Egy nő hangját hallottam, beszélt hozzám aztán enyhe szúrást éreztem a bal karomban. Nem tudtam megkérdezni, hogy hol vagyok és, hogy mi történt velem. Féltem. Elaludtam. Az ébredés rettenetes volt, nem vártam a következőt. Csak arra vágytam, hogy kikerüljek ebből a rémálomból ami magában tartott. Mert reménykedtem, hogy csak egy álom volt.

10.Fejezet

A kórházban

-Haló! – kicsit félve vettem fel, mert Dr. Somló Pál volt az.
-Háló! Az édesapjáról lenne szó.
-I-igen? – nagyon meg ijedtem.
-Elvégeztük a vizsgálatokat. Ma már bejöhet látogatni. Csak már nagyon várta, ezért felhívtam, hogy szóljak, meg hát fel kell vennem magát a listámra, hogy mikor jön látogatni. Önnek mikor lenne jó?
-Most azonnal!
-Értem. Akkor beírtam, hogy Geszti Izabella látogatásra érkezik: most azonnal! – nevetett.
-Rendben, köszönöm. Akkor most el is indulok. – mondtam egy kis kacagás után.
-Rendben.

Felkeltettem Jacobot, hogy jöjjön el velem a kórházba. Kicsit szomorú lettem emiatt, hiszen legutóbb is René volt velem. Beültünk Jacke kocsijába. A leghosszabb autóút volt az életemben. Féltem és izgultam. Odaértünk. Bent a recepciónál megláttam a Dr.-t.

-Jó reggelt!
-Jó reggelt! Hát hol van az a kedves fiú akivel a multkor jöttél? - a szívem összeszorult ahogy kimondta, és csak ennyit tudtam mondani.
-Ő.. most valahol,.... valaki...mással..
-Értem. Hát akkor mennyünk inkább apukádhoz.
-Igen! Mennyünk, kérem!

Elindultunk apa kórterme felé, a mellkasomban nyomást éreztem.

-Itt volnánk!-szakította félbe szenvedésemet az orvos.
-Az normális, hogy izgulok?
-Persze. De ielőtt bemegy, az eredmények. - mondta miközben elővett egy mappát. Megrémültem.
-Ugye nem lesz semmi baja? Ugye meg fog gyógyulni és nem lesz agykárosodása? - csúszott ki a számon izgatottan.
-Nem, nem lesz.-mondta nyugodt, természetes de még is zavart hangon. - De nagyon hosszú a felépülési idő. Miután hazamegy rengeteg segítségre és támogatásra lesz szüksége.
-Azt tőle biztosan megkapja. - szólalat meg Jacke mikor látta, hogy nem mozdulok és beszélni sem fogok tudni.
-Rendben! Nos akkor bemegy?
-Igen! - szólaltam meg végre.
-Akkor tessék. - tárta ki előttem az apához vezető út ajtaját. Beléptem.

Apa ott feküdt, nyitva volt a szeme. A kezei és a lábai gipszben meredtek az ágyon. A gépek csipogtak körülötte. Ijesztő volt így látni. Minden féle csőre volt rákötve. Nem mozdult.

-Szia apa! - motyogtam majd leültem az ágya melletti székre és megfogtam a kezét.
-Szia kincsem! - dünnyögte nehezen.
-Hogy vagy?
-A helyzethez képest egészen jól. - ennek örültem.
-Ezt jó hallani, nagyon megijesztettél.
-Tudom, sajnálom.
-Most az a fontos, hogy jól vagy és minden rendben lesz.
-Remélem.
-Ne agódj így lesz!-mosolyogtam.
-Úgy legyen!-mosolygott ő is.
-Jó végre látni a mosolyodat apa!-kiáltottam majd lehajtottam mellé a fejem az ágyra és sírni kezdtem.
-Ne sírj kicsim.-mondta és simogatni kezdte a vállam.
-De annyira rossz volt!
-Elhiszem. De nem akartam neked fájdalmat okozni. Szeretlek!
-Jajj, apa ne engem sajnáljunk. Neked volt baleseted. Én is téged!
-Beszéljünk inkább másról. Mesélj mi történt a napokban veled.

Könnyeimet törölgetve belefogtam életemnek abba a szakaszába melyben a legtöbb esemény történt velem, attól kezdve, hogy az utcán beleütköztem egy tökéletesnek látszó fiúba. Meséltem neki Jackeről aki kint áll és vár rám. Erről eszembe jutott Liza és Mike. Elmondtam neki, hogy hazajött Liz' akit szinte a második lányának tekint. Nagyon örült, hogy Tomival és Tibivel is bővült a barátaim csekély száma. Rengeteget beszélgettünk. Beszámolt nekem a balesetről, nagyon megrázott. Apa is beleborzongott az emlékek felidézésébe. Boldog voltam, gogy meg fog gyógyulni.
Jacob bekopogott és elnézést kért mert mennie kellett. Elköszöntem tőle, de én itt maradtam.

-Menj csak te is kicsim!
-Én most szívesebben maradnék veled!
-Rendben!

Ezután még sokat beszélgettünk de apa elaludt, majd később én is, a székben.

9.Fejezet

Most mi lesz? 

René volt az! Rájöttem miért viselkedett velem olyan furcsán. Nem is akartam elhinni, valaki aki annyira jónak tűnt és csodálatosnak most hirtelen egy szemét akit egy másik lánnyal látok azután, hogy tegnap még velem csókolózott. Nem értettem mi történik. Teljesen összezavarodtam. Nem voltam már kíváncsi a filmre és semmi másra sem, csak elakartam tűnni onnan és az egész világ elől.

-Srácok nekem el kell mennem!-motyogtam.
-De hát miért? Mi a baj Bella?-kérdezte Liza, de válasz helyett inklább René fele mutattam. Liza rögtön rájött miért lettem hirtelen ilyen feszült.-De éppen ezért maradj! Már tudod miért volt olyan, hát maradj érezd jól magad.
-Nem megy! Bocsánat.-mondtam megbánó tekintettel majd hátat fordítottam és mindent kizárva kimentem a pláza ajtaján, remélve, hogy René nem vett észre engem.

Felhívtam Tomit. Mikor Renénél voltunk aznap este azt mondta nekem, hogy bármi baj van hívjam fel nyugodtan mert szívesen segít. Ezt tettem. Meg is beszéltük, hogy egy közeli kávézóban találozunk. Én közel voltam tehát nem haragudtam, hogy várnom kellett rá. Mikor megérkezett felálltam, hogy adjak neki két puszit és aztán mint egy barátot szokás megölelhessem.

-Szia! Mi történt, mi volt olyan sűrgős?
-Szia!-mondtam lelombozottan.-Láttam valamit.
-De hát mit?
-René a mozinál egy másik lánnyal volt, pedig tegnap nem úgy tűnt, hogy van valaki más a láthatáron.
-Nem! Az lehetetlen! René nem olyan!
-Pedig ő volt, láttam.-hajtottam le a fejem.
-Ez hihetetlen.-rézta fejét Tomi.
-Hát én sem.-sírva fakadtam.
-Nyugi!
-Tegnap olyan boldog voltam. Ma meg...

Szóba hoztam Tibit is. Hogy van? Mi van vele? Stb.. Miután mennie kellett én még vettem egy kávét és hazaindultam. Otthon elmentem zuhanyozni. Felhívott Jacke.

-Szia! Jacob vagyok.
-Ó, szia, annyira boldog vagyok, hogy felhítál.
-Örülök, hogy örülsz. Tulajdonképpen pont ezért hívtalak., olyan hirtelen elrohantál ma nem tudtam megkérdezni mi a baj. Találkozhatnánk?
-Persze. Át tudsz jönni hozzám?
-Igen.
-Oké.

Miután elmondtam neki hol lakok letette a telefont én pedig körül néztem és megijedtem mikor megláttam mekkora rendetlenség van a lakásban. Gyorsan pakolni kezdtem. Közben végig csak az járt a fejemben 'Most mi lesz?' Nem tudtam, hogy mérges legyek vagy szomorú azt hiszem mind kettő voltam. Mondják ha az élet citromot ad, kérj hozzá Tequilát. De nekem az élet most inkább még egy adag citromot adott.
Megláttam egy apával közös képemet. A kép az egyik apa-lánya napunkon készült. A sírás fogott el, hiszen mi van ha soha többé nem tarthatunk ilyen közös napot. Valaki kopogott kinyitottam az ajtót, Jacob volt az. A könnyeimet törölgettem.

-Te sírsz?!?
-Igen, azt hiszem.-motyogtam lehajtott fejjel.
-Ne!-parancsolta, majd magához húzott és átölelt.

Ezután bementünk a házba. Tudtuk, hgy mi csak barátok vagyunk.Tisztáztuk, hogy nem azt akarjuk egymástól amit Liza annyira szeretne. Csak nagyon jó barátok, semmi több. Igazából eddig Lizán kívűl nem igazán voltak barátaim, mostmár öt is van. Ennek örültem. Bíztam Jacobban. Mindent elmeséltem neki ami köztem és René közt történ. Bevallom, kicsit sírtam is közben, mert hát rosszul esett. Utána még rengeteget beszélgettünk róla is meg rólam is meg az életről is. De fáradtak lettünk, Jacke elaludt a földön, én pedig felmentem a szobámba. Az ágyam melletti polcon volt a telefonom, reggel a csörgésére ébredtem. Láttam, hogy ez nem ébresztő, hanem valaki hív.

8. Fejezet

A titokra fény derűl! 

Mikor reggel felkeltem, gondolkodtam és arra jutottam, hogy nem hívom fel Renét. Liza is felébredt, de akkor én már kávéztam. Szokás szerint kikészítettem egy csészét, hogy Liza egyből ihasson ha felkel, máskor ezt a csészét apa számára helyeztem a kávéfőző mellé. Izgatottnak tűnt.

-Neked meg mi bajod van?-nevettem.
-Mégis mi lenne?!? Ez a szerelem édesem!-nevetett velem.- Tegnap este megbeszéltem Jacobékkal, hogy ma is találkozunk velük.
-Nekem megfelel, ha René nem hív.
-Nem akarom, hogy szomorú legyél, de nézz szembe a tényekkel, nem fog felhívni.
-De, hát és ha igen?
-Hát én nem tudom.-ahogy ezt megbeszéltük megcsörrent a telefonom.
-Rejtett számon keresnek!
-Vedd fel!-kiáltott Liza. Halgattam rá és megnyomtam a zöld gombot.

-Háló!
-Szia! René vagyok.
-Igen.
-Ráérsz ma vagy megint ejtesz a barátnőd miatt.
-Neked meg mi bajod van?
-Semmi.-mondta sértődött hangon, szinte láttam az arcát ahogy grimaszolt.
-Persze.
-Najó, mindegy. Ráérsz vagy nem?
-Munkát keresni megyek.-najó hazudtam, de muszáj volt.
-Oké..szia!-mondta majd meg nem várva, hogy elköszönjek letette a telefont.

-Ki volt az?
-René.
-Te hazudtál neki.-nem volt rám jellemző.
-Igen.
-Ejha!-nevetett.
-Na mindegy is. Mikor találkozunk a fiúkkal?
-Este. Olyan hat-hét fele.-megörültem, hogy ennyi időnk van még addig, mert meg akartam mondani Liz'nek, hogy sajnálom a veszekedést amit az indulása előtt lerendeztem.
-Te, Liz'!
-Igen?
-Tudod, nagyon sajnálom, hogy mielőtt Floridába mentél úgy kibuktam és annyira összevesztünk, csak annyira összezavarodtam. Nem is mondtál semmit a terveidről, csak átjöttél és közölted, hogy három hónapra Floridába mész. Én pedig összezavarodtam. Ezért törtem úgy ki magamból. De tudnod kell, hogy nagyon sajnálom.-mondtam megbánó tekintettel.
-Bell's! Ha annyira összetört volna az a dolog, hogy veszekedtünk akkor még aznap felhívtalak volna, hogy beszéljük meg. De tudtam, hogy ez ennek köszönhető és számítottam is rá. Ne aggódj, semmi baj.-mosolygott majd megölelt. Örültem, hogy tisztáztuk és boldogan szorítottam magamhoz.

A bocsánatkérésem után rengeteget beszélgettünk és észre sem vettük, hogy mennyire elszalad velünk az idő. Liza felkapta a fejét, mert eszébe jutott, hogy a fiúk mondták, hogy majd üzennek. Felemelte telefonját, SMS-t kapott amelyben ez állt:

Szia! Jacke vagyok, fél hétkor találkozunk a plázánál. Mozizunk egyet, de meglepetés, hogy mit fogunk nézni. Ne késsetek.:D

Liza hangos üzenetolvasása után gyorsan az órára tekintettem.

-Siessünk mert már háromnegyed hat van!
-Jólvan, jólvan nemsokára látni fogod
-Ne..em tudom mir..ől beszélsz.-jóslata ellenére nem úgy vonzódtam Jacobhoz mint egy ,,szőke herceghez" hanem mint egy baráthoz. A kezdődő legjobb barátság felé vezető útra léptem rá. Nem pedig az úgyis hamar véget érő szerelem útjára. De Liza ezt nem sejtette.
-Persze, persze!

Ahogyan készülődtünk. Mélyebben elgondolkodtam ezen a ,,melyik útra léptem" dolgon. De persze mint minden elmélkedésemkor most is Renéhez jutottam. Talán születésnapja volt én meg elfelejtettem vagy miért volt ilyen? Mi van most köztünk? Mi van most velünk? Szeret engem egyáltalán? Annyi kérdés merült fel bennem.  Lizának sikerült felébresztenie álmodozásomból, hogy elindulhassunk végre. Mikor odaértünk a fiúk még nem voltak ott. Nevetni kezdtünk mert ők mondták, hogy ne késsünk és mi hamarabb ideértünk mint ők.  Mikor odaértek azt mondták siessünk mert nemsokára kezdődik a film amit nézünk. Mi még mindig ne tudtuk és nem is sejtettük, hogy mit fogunk nézni. Ahogy a sorban álltunk egy másik pénztárnál megpillantottam egy ismerős arcot. Ott állt egy kék, szemét kiemelő kockás ingben. Mosolygott. Fogai csak úgy csillogtak. Barna haja a mai divat szerint felzselézve állt. Kisfiús mosolya fogott meg a legjobban, de nem azt szemléltem, hanem a lányat aki előtte állt. A szívem összeszorult és csak egyetlen szó hagyta el a számat, melyre Liza felkapta a fejét:
-Szemét!

7. Fejezet

Vendégek

Reggel Liza kiabálására ébredtem. Kihívott a konyhába, hogy mondjon valamit. Nagyon izgatott volt, így hát kíváncsi lettem.

-Képzeld el mi történt!-kiáltott, mire én kinéztem René ébren van-e már vagy még alszik. De még aludt.

-Na..!

-Felhívott a Floridai barátom Mike, tudod akiről annyit meséltem és ideutazott a haverjával Jacobbal.

-Hát ez tök jó!-motyogtam kissé letörten mert azt hittem valami fontos dologról van szó. Ekkor még nem is sejtettem, hogy a dolog igenis fontos, számomra is.

-Dupla randit szerveztem. Ugye ráérsz?

-Persze, de René nem hiszem.-felkapta a fejét.

-Ki beszélt it róla? 

-Hát akkor meg milyen dupla randiról hablatyolsz?-értetlenkedtem.

-Én megyek Mike-al te pedig Jacobbal.

-Ó,nem nem szó sem lehet róla.

-Kérlek, nagyon fontos lenne nekem, hogy elgyere.

-Nem.

-Miért?

-Mert kezd alakulni a kapcsolatom Renével. Nem akarom elrontani rögtön az elején.

-De nem fogja megtudni.

-Megígéred? 

-Megígérem.-mosolygott.-De ha megtudja megmondom, hogy én vettelek rá. Hiszen végül is ez történt.
-Hát igen. De most rakjunk rendet.
-Oké.-kacsintott.

Elkezdtünk pakolni de természetesen hülyéskedni is. Hangosan nevettünk ezért René felébredt.

-Jó reggelt Csipkerózsika!-nevetett Liza.
-Nektek is.-mormogta René.-Mit csinálunk ma?
-Hát, az a helyzet, hogy mi egy csajos napot terveztünk mára.
-Jó, hogy erről nekem is szóltatok.-mondta sértődött hangon.-De teljesen mindegy majd  a meglepetés mozira elmegyek a srácokkal.-mondta sértődött hangon.-Most pedig megyek nem zavarok tovább.
-Oké...-nem értettem mi a baja.-Ki kísérlek!
-Nem kell kitalálok egyedül is köszi. Maradj csak itt a barátnőddel nehogy egyedül legyen egy percet is. Sziasztok.
-Szia!-mondtam halkan a sírás határán mert amikor becsapta az ajtót, úgy éreztem, hogy előttem és a kezdődő kapcsolatunk előtt zárta be végleg azt. Eltelt pár perc míg egyikünk is megszólalt.
-Hát ennek mi baja?-kérdezte grimaszolva Liza.
-Nem tudom!-mondtam
-Ne is törődj vele. Csak gyere ma el velem, ha találkozol Mike-al és Jacob-al máris jobb kedved lesz.
-Úgy legyen. De még sohasem láttam így viselkedni.
-Jó, de mióta is ismered?-húzta fel a szemöldökét.
-Pár napja.-mondtam lesütött fejjel mert éreztem, hogy Lizának igaza van.
-Na látod.- mondta büszkén mert igaza volt, majd kacsintott egyet.

Megreggeliztünk. Majd elkezdtünk készülődni átöltöztünk, kisminkeltük magunkat közben pedig rengeteget beszélgettünk. Hol Renéről, hol Mikeról, hol Jackeről. Kíváncsi lettem rájuk. Persze zavart, hogy René így viselkedett de meg akartam már ismerni Jacobot. Megcsalni nem tudtam Renét, hiszen nem is voltunk egy pár. Elindultunk a megbeszélt helyre ahol találkoztunk velük. Mikor odaértünk ők ketten már ott ültek és kávéztak egy kis asztalnál. Mike egy vékony vörösesbarna hajú srác volt aki mióta láttam csak beszélt, látszott, hogy jó humora van. Jacob pedig egy kicsit izmosabb sötétbarna hajú fiú volt. Bőre bronzbarna, fogai pedig fehéren villantak elő mikor mosolygott. Még nem is értünk oda de már tudtam, hogy ők ketten bármit megtennének egymásért. Minden mozdulatukon látszott és érződött, hogy tényleg mindentől megvédenék a másikat. Mintha ezer éve ismertem volna őket. Ez a kötelék kettejük között teljesen elvarázsolt.

-Sziasztok!-kiáltott Liza mikor odaérkeztünk hozzájuk. Mike nyakába ugrott és megcsókolta. Én pedig Jacke szemébe néztem és elmosolyodtam.- Jajj... még be sem mutattam. Ő itt a legjobb és egyetlen barátnőm Izabella.
-Öm..Csak Bella!-helyesítettem ki Liz'-t
-Rendben akkor ő itt a barátnőm akiről annyit meséltem, Bellla. Bell's ő pedig itt Mike! Ő meg...
-Jacob!- vágtam közbe majd lehajtottam a fejem.
-Szia Bella!-szólalt meg Jacke selymes hangon.
-Sziasztok!- mosolyogtam Mike felé.
-Na akkor indulhatunk?-siettetett Liza.

Elindultunk a moziba. Mikor vége lett a filmnek minden hozzá kapcsolódó észrevételünket és véleményünket megbeszéltük. Eltelt a délután este pedig vacsorázni mentünk. Evés közben egy kis négyszögalakú asztalnál ültünk. Mike és Liza meghallották kedvenc lassú számukat és elkezdtek az étterem közepén táncolni. Jacobbal beszélgetni kezdtünk, aztán olyat tett amit nem akartam. Felkért engem táncolni. Nem mondhattam nemet. Óvatosan közel húzott magához majd megfogta a kezemet és lassan elkezdtünk körbe-körbe lépkedni. Vicces volt ahogy botladoztunk. Beszélgetésünk közben szóba jött René én pedig szomorú lettem, mert eszembe jutott hogyan viselkedett ma. Elmeséltem neki, hogy mi történt apával. Eszembe jutott, hogy nem hívtuk fel az orvost, hogy mikor mehetünk apát látogatni. Nekem pedig bűntudatom lett, hogy én most itt vagyok és jól szórakozok miközben apa ott fekszik bent a kórházban. Megkértem Jacobot, hogy jöjjön ki velem mert felhívom apa orvosát. Kiértünk az udvarra és én nagyon féltem, hogy mi lesz ha nem veszi fel. Kicsöngött:


-Háló!-szólt bele egy férfi hang.
-Ö..Háló! Dr. Somló Pált keresem.-mondtam halkan és félénken a telefonba.
-Én vagyok! Miben segíthetek?
-Geszti Izabella vagyok, és az apukámról szeretnék érdeklődni.
-Ó, igen! Elvégeztük a vizsgálatokat, de még nincsenek meg az eredmények.

-Értem! És mikorra várhatók?

-Egy-két napon belül meg is lesznek. De míg nincsenek meg addig nem látogatható.

-Rendben! Köszönöm visz hall! 

-Visz hall!-miután letette nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy mosolyogjak.

Eszembe jutott, hogy utoljára mikor beszéltem az orvossal René is velem volt. Ettől kicsit elszomorodtam. Odamentem Jacobhoz és nem tudom miért, de átöleltem. Nem éreztem lelkiismeret furdalást René miatt, hiszen nem voltunk együtt. Mikor Liza és Mike kiértek elkezdtek viccelődni, hogy átöleltük egymást. Kifizettük a számlát, majd TAXI-ba szálltunk és nevetve haza mentünk.

6. Fejezet

 A visszatért barátnő

Mikor reggel felébredtem René már nem volt mellettem. Furcsa volt mert ettől úgy éreztem, hogy a tegnapi nap csak egy álom volt és meg sem történt. Kimentem a konyhába, bekapcsoltam a kávéfőzőt majd körülnéztem  és azt vettem észre, hogy egy kis darab papír fehérlik az asztalon. Közelebb mentem és megnéztem, ez volt rajta:
"Jó reggelt Bella!

Sajnos nekem el kellett jönnöm és nem valószínű, hogy délutánig visszaérek de megpróbálok. Viszont nagyon fontos lenne, hogy kimozdulj egy kicsit. Jót tenne hidd el! Úgyhogy kérlek menny el sétálni vagy ahova szeretnél csak ne legyél bent a lakásban egyedül!

U.i.: Beszéltem az orvossal és azt mondta, hogy még nem mehetünk Péterhez úgyhogy oda nem tudsz menni. 

Puszi René!   

    

 Ahogy a levelet olvastam eszembe jutott, hogy az egyetlen és egyben legjobb barátnőm ma érkezik haza New Yorkból három hónap után. Gondoltam elhívom valahová, hogy elmesélje mi minden történt vele a kiruccanáson.Elő is vettem a mobilom és már tárcsáztam is. Mikor megnyomtam a zöld gombot eszembe jutott, hogy az utazása előtti napon csúnyán összevesztünk. De mikor letettem volna, hogy még egyszer átgondoljam biztosan jó ötlet-e őt elhívni magammal, már hallottam a telefonban:

-Háló!?!
-Öö...-hirtelen nem tudtam mit mondjak.-Szia! Bella vagyok.
-Szia!-hallottam a hangján némi csalódottságok, szerintem nem rám számított.
-Csak eszembe jutott, hogy ma jössz haza és gondoltam....szóval szívesen veled tölteném a napot, hogy elmesélj mindent ami történ veled és van egy kis megbeszélni valónk is szerintem.
-Igen, az jó lenne. Akkor mondjuk egy óra múlva oda megyek hozzátok.
-Oké! Akkor kis rendet teszek!-nevettem.

-Rendben!-mondta ő is felkacagva.-Akkor nem is zavarlak, egy óra és ott vagyok.
-Nem zavarsz, de rendben!
-Oké! Szia!
-Szia!

 Mikor letette még nem voltam benne biztos, hogy ez a beszélgetés valóban megtörtént-e. De inkább elkezdtem pakolni. Mikor már viszonylag készen voltam valaki csöngetett. Kinyitottam az ajtót és ott állt Liza.

-Szia!
-Szia!
-Kicsit meglepődtél, mondtam, hogy egy  óra és jövök.-kiáltott vigyorogva.
-Tudom!-mondtam mosolyogva.
-Menjek el? Esetleg visszajöhetek később.
-Nem, nem kell maradj csak! Csak belemerültem a pakolásba de készen vagyok. Gyere menjünk be aztán találjuk ki mit csinálunk!-mondtam miközben bementünk.
-Rendben.-mosolygott majd ezt üvöltötte apa szobája felé ahol általában lenni szokott.-Szia Péter!

Ahogy ezt kimondta összeszorult a szívem, a könnyeim megint végiggurultak az arcomon, futottak egymás után. Apa járt az eszemben és csak az keltett fel álmodozásomból, hogy Liza a vállamnál fogva rángat.

-Mi az Bella, mi a baj?-kérdezte rémülten.
-Semmi csak apa most nem fog köszönni.
-Miért mi történt?-ijedt meg jobban.
-Apa kórházban van.
-Miért?
-Balesete volt.-mondtam szomorúan.
-De ugye jól van?
-Hát most vizsgálják, hogy lesz-e maradandó agykárosodása vagy nem. Ezért nem mehetünk be hozzá már két napja.
-Te jó ég. Te hogy vagy, bírod?
-Egész jól. De szerencsére van aki segít, már persze rajtad kívül.
-Huu..csak nem egy fiú?
-De. Talán. Azt hiszem.-mondtam egyre bizonytalanabbul.-De most mesélj inkább te, mi volt New Yorkban?

Liza elkezdett mesélni, de csak mondta és mondta. Minden történet végén azt hittem végzett, de aztán elkezdte a következőt. Egyszer csak valaki csöngetett, elnézést kértem Lizától majd kinyitottam az ajtót. René volt az.

-Szia. Hát te mit keresel itt?
-Írtam, hogy jövök ha tudok.
-Jaa tényleg. Hát nálam most itt van a legjobb barátnőm Liza, de nem zavarsz, gyere be. Legalább megismeritek egymást.-mosolyogtam majd René megcsókolt. Furcsa volt de valahogy ez a csók jobban meglepett mint a tegnapi. Talán azért mert így tudtam, hogy a tegnapi nap megtörtént.

Bementünk. René és Liza bemutatkoztak egymásnak aztán órákig beszélgettünk. Meghallgattunk még pár New Yorki kalandot Lizától. René is mesélt érdekes dolgokat a múltjáról ami azért is volt jó mert így kicsit jobban megismertem. Elmeséltük mi történt apával és, hogy mennyit vártunk az orvosra a kórházban, hogy elaludtunk. Milyen volt az első csók amelyből még pár elcsattant az este folyamán, és hogy hogy ismertük meg egymást. Aztán mind a hárman elaludtunk a szőnyegen. jó volt ez a nap és az is jó volt, hogy éreztem mikor René átölelt alvás közben.

Üzenet!

Sziasztok!

Meg van az eredmény a FACEBOOKos oldal nevével kapcsolatban. Az oldal a ti szavazataitok alapján az Egy Szerelem Története címert kapta! http://www.facebook.com/pages/Egy-Szerelem-T%C3%B6rt%C3%A9nete/262629203789981?sk=wall itt is van hozzá a link. Lájkot nekii! :)) ;) Azért is lenne fontos mert akkor csak ide írnám ki ha jön az új fejezet! :)) Előre is köszi!

Még egyszeer LÁJKolni éér!!! PACSI!! :)

Üzenet!

Sziasztok!

Kicsit ugyan késett de azért megérkezett az 5. fejezet! Remélem tetszik nektek! Ezzel a fejezettel szenvedtem a legtöbbet. Folyton kitörlődött amit írtam és rossz is volt az egész tehát inkább kitöröltem és előröl kezdtem! :// De nem baj szerintem így jobb lett. :)) Egyébként már annyira elegem volt abból, hogy még mindig nincs kint ez a fejezet, hogy nekiálltam és 0:44-ig írtam. De készen lettem és közzé is tettem. Nagyon megnyugodtam, hogy végre kint van! :))

Na szerintetek mi lesz Péterrel? Lesz maradandó agykárosodása vagy nem?? :)) PACSIII!!!!

5. Fejezet

Nyugalomterápia

Reggel René még mellettem aludt. Ahogy ígérte itt maradt velem. Este féltem elaludni mert azt gondoltam, hogy reggelre eltűnik mellőlem. De nem mert ott volt. Sok volt nekem a tegnapi nap. Kimásztam az ágyból és kimentem a konyhába bekapcsolni a kávéfőzőt. Elővettem két csészét, a cukrot meg a tejet amit majdnem kiejtettem a kezemből mikor René belépett a konyhába a hátam mögött és megijesztett. 

-Jó reggelt!-kiabálta.
-Neked is!-mondtam miközben elkezdtem lefőzni a kávét.-Tegnap egész este gondolkodtam valamin ami azóta foglalkoztat amióta beszálltunk a kocsidba és hazajöttünk.
-Igen? És mi lenne az amin ennyi ideje gondolkozol?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Hát....Amikor beszálltunk a kocsidba azt mondtad "Most szünet van úgyhogy ráérek ezért mindig eljövök veled amikor csak szeretnéd."!
-Igen és ebben mi nem érthető?-kérdezte mosolyogva.
-Az, hogy hol van most szünet?
-Jaa, hogy az! Hát....!-kicsit érdekes képet vágott a kérdésem után de aztán valahogy nyugodtabb lett.-Az Idősek-Otthonában végzett jótékonysági munkámnak. Mert, hogy ott szoktam segíteni ahol tudok és ott megkértek, hogy segítsek mikor még 3 éve bevittem a nagymamámat.-mosolygott.
-Nahát. Ezt nem is említetted mikor találkoztunk. Csodás, hogy ilyen nagylelkű vagy!-kacsintottam rá.
-Hát tudod a fiúk előtt nem igazán említem meg a dolgot. De most inkább beszéljünk másról.
-Például?-húztam fel a szemöldököm.
-Mikor megyünk be a kórházba?-mikor ezt kérdezte hirtelen megcsörrent a házi telefon.
-Hát a jó kérdés. Nem tudom.-mondtam miközben a telefonhoz siettem. De még időben felvettem nem tették le.

-Háló?!?
-Jó reggelt Dr. Somló Pál vagyok!
-Jó reggelt doktor úr!-próbáltam hangosabban beszélni de René értettem a célzást és gyors léptekkel odajött mellém.-Történt valami fontos apával? Ugye nincsen semmi baj?
-Egyenlőre nincs. De felébredt!
-Jajj dejó! Pont most beszéltük, hogy mikor mennyünk be hozzá.
-Hát éppen erről lenne szó. Arra kérném ma önöket, hogy ne jöjjenek be a kórházba mert el kell végeznünk a szükséges vizsgálatokat. Maguk úgysem jöhetnének be.
-Rendben de látni akarom, hogy jól van e.
-Tudom ezt majd holnap megteheti. Rendben?
-Rendben!
-Akkor jó! Visz hall!
-Visz hall!

-Mi az mit mondott?-kérdezte René ahogy letettem a telefont.
-Apa felébredt.
-Ez remek akkor mennyünk!-vágott a szavamba.
-De nem mehetünk pont azért hívott, hogy ma ha lehet ne menjünk mert ma végzik el a vizsgálatokat.
-Óóó. Értem hát akkor kénytelenek vagyunk valamilyen más programot kitalálni.-mondta mosolyogva. Meg kell mondjam örültem a kifejezésnek "kénytelenek LESZÜNK", hogy mi ketten együtt.-Jajj! Egy pillanat!-mondta majd belenyúlt a zsebébe és elővette csörgő telefonját.
-Rendben!-mosolyogtam.
"Háló!....Igenpersze....Oké megyek! És akkor a megszokott helyen?...Rendben akkor ott találkozunk!...Szia!"
-Ki volt az?-kérdeztem kíváncsian.
-Tomi. De nekem most mennem kell.
-Ó,rendben!-mondtam kicsit szomorkásan, hogy a mai közös program ugrott. Amit nem igazán szerettem volna!-És visszajössz még?-kérdeztem azért hátha mégis lesz egy kis remény.
-Hát persze! De ha gondolod kikapcsolás  képpen eljöhetsz velem!-mondta fülig érő szájjal.
-Hát ha te komolyan szeretnéd és ha nem zavarok senkit akkor lehet róla szó!-mosolyogtam.
-Én szeretném és a múltkori mulatságos este után nem hiszem, hogy bárkit is zavarnál.-kacsintott.
-Hát akkor szívesen elmegyek veled.
-Ezazz! Na de akkor mennyünk!
-Oké!

Rendbeszedtük magunkat majd beültünk a kocsijába és elhajtottunk. Egy kicsi kékes szürke színű háznál megálltunk René azt mondta, hogy most be kell mennie körülbelül fél óra és jön. Míg ő bent volt maradt egy kis időm átgondolni ezt az elmúlt pár napot. Ahogyan René egyik pillanatról a másikra belecsöppent az életembe. Nem igazán tudtam, hogy véletlen volt vagy a sors akarta így, igazándiból nem is érdekelt annyira a lényeg számomra az volt, hogy megismertem. Apán is nagyon sokat gondolkodtam, hogy vajon most mi történhet vele. Tudja-e, hogy min megy keresztül? Annyi kérdés merült fel bennem. Nem is vettem észre mikor René beszállt mellém a kocsiba. Csak akkor kaptam fel a fejem mikor leállította a motort és közölte, hogy otthon vagyunk.

-De hát nem megyünk Tomiékhoz?-kérdeztem mert furcsálltam a dolgot.
-De hiszen már voltunk. Oda mentem be fél órára.
-Jaa! Értem. Én nagyon álmos vagyok.-mondtam miközben ásítottam.
-Én nem annyira!-mosolygott René.-Tudod mit? Van egy remek ötletem.
-Hallgatlak?!?-nevettem.
-Te most menny fel és aludj én meg addig főzök valami finom vacsit és mikor felkelsz megvacsorázunk és utána jöhet a meglepim! Vagy akár előtte is jöhet!-mosolygott.
-Rendben!
-Akkor menny aludni, pihend ki magad!
-Rendben!-nevettem.

Bementem a szobámba és átöltöztem majd bedőltem az ágyba és szinte másodpercek alatt elaludtam ami rám nézve csoda volt. Mikor két és fél óra múlva felébredtem. Kimentem  a konyhába ahol fantasztikus illat volt. Meg volt terítve az asztalon gyertyák égtek mindenhol. Csodás volt. René a hátam mögé osonva megijesztett és egy szál rózsát adott a kezembe.

-Táncoljunk!-mondta mosolyogva majd benyomta a bekapcsolt rádió "PLAY"
gombját és beindult egy lassú zongora szám. René kézen ragadott és elkezdett táncolni velem. Közben nagyon sokat nevettünk majd mikor vége lett a zenének Remé azt mondta, hogy most már együnk mert ő nagyon éhes. Leültünk  és megettük azt a fantasztikusan finom ételt ami nem tudom ugyan mi volt de nagyon ízlett. Mikor mindennel végeztünk leültünk a kanapéra a lehető legmesszebb egymástól. De ahogy múlt az idő azt vettem észre, hogy René egyre közelebb csúszik hozzám. Ami, hogy őszinte legyek nem zavart egy kicsit sem. Tíz perc múlva már összebújva ültünk. Megfordultam, hogy mondjak neki valamit de ő megcsókolt engem. Nem löktem el magamtól, hagytam sőt megfogtam a nyakát és közelebb rántottam magamhoz az egész testét.

-Te jó ég!-mondtam. Majd elmosolyodtam. Mondtam Renének, hogy mennyünk be a szobámba és aludjunk. Amibe ő fáradtan egyből bele is ment. Mielőtt beértünk volna a szobába még egyszer megcsókolt ami nagyon jól esett! Majd befeküdtünk az ágyamba és átkarolva egymást elaludtunk.

Üzenet!

Sziasztok!

Na az van, hogy az 5. Fejezetre még várnotok kell majd csak jövő héten tudom kitenni mert összezavarodtam benne és átirtam az egészet de aztán ugy sem tetszett ezért kitöröltem és elkezdtem újra. :/ Már jobb csak nem igazán haladok vele! De igyekszem majd. És a jövő héten mindenképpen kint lesz majd! :)

Na mára ennyi volt a bejelentekésem ;) PACSI nektek! Jó éjt! :)