7. Fejezet

Vendégek

Reggel Liza kiabálására ébredtem. Kihívott a konyhába, hogy mondjon valamit. Nagyon izgatott volt, így hát kíváncsi lettem.

-Képzeld el mi történt!-kiáltott, mire én kinéztem René ébren van-e már vagy még alszik. De még aludt.

-Na..!

-Felhívott a Floridai barátom Mike, tudod akiről annyit meséltem és ideutazott a haverjával Jacobbal.

-Hát ez tök jó!-motyogtam kissé letörten mert azt hittem valami fontos dologról van szó. Ekkor még nem is sejtettem, hogy a dolog igenis fontos, számomra is.

-Dupla randit szerveztem. Ugye ráérsz?

-Persze, de René nem hiszem.-felkapta a fejét.

-Ki beszélt it róla? 

-Hát akkor meg milyen dupla randiról hablatyolsz?-értetlenkedtem.

-Én megyek Mike-al te pedig Jacobbal.

-Ó,nem nem szó sem lehet róla.

-Kérlek, nagyon fontos lenne nekem, hogy elgyere.

-Nem.

-Miért?

-Mert kezd alakulni a kapcsolatom Renével. Nem akarom elrontani rögtön az elején.

-De nem fogja megtudni.

-Megígéred? 

-Megígérem.-mosolygott.-De ha megtudja megmondom, hogy én vettelek rá. Hiszen végül is ez történt.
-Hát igen. De most rakjunk rendet.
-Oké.-kacsintott.

Elkezdtünk pakolni de természetesen hülyéskedni is. Hangosan nevettünk ezért René felébredt.

-Jó reggelt Csipkerózsika!-nevetett Liza.
-Nektek is.-mormogta René.-Mit csinálunk ma?
-Hát, az a helyzet, hogy mi egy csajos napot terveztünk mára.
-Jó, hogy erről nekem is szóltatok.-mondta sértődött hangon.-De teljesen mindegy majd  a meglepetés mozira elmegyek a srácokkal.-mondta sértődött hangon.-Most pedig megyek nem zavarok tovább.
-Oké...-nem értettem mi a baja.-Ki kísérlek!
-Nem kell kitalálok egyedül is köszi. Maradj csak itt a barátnőddel nehogy egyedül legyen egy percet is. Sziasztok.
-Szia!-mondtam halkan a sírás határán mert amikor becsapta az ajtót, úgy éreztem, hogy előttem és a kezdődő kapcsolatunk előtt zárta be végleg azt. Eltelt pár perc míg egyikünk is megszólalt.
-Hát ennek mi baja?-kérdezte grimaszolva Liza.
-Nem tudom!-mondtam
-Ne is törődj vele. Csak gyere ma el velem, ha találkozol Mike-al és Jacob-al máris jobb kedved lesz.
-Úgy legyen. De még sohasem láttam így viselkedni.
-Jó, de mióta is ismered?-húzta fel a szemöldökét.
-Pár napja.-mondtam lesütött fejjel mert éreztem, hogy Lizának igaza van.
-Na látod.- mondta büszkén mert igaza volt, majd kacsintott egyet.

Megreggeliztünk. Majd elkezdtünk készülődni átöltöztünk, kisminkeltük magunkat közben pedig rengeteget beszélgettünk. Hol Renéről, hol Mikeról, hol Jackeről. Kíváncsi lettem rájuk. Persze zavart, hogy René így viselkedett de meg akartam már ismerni Jacobot. Megcsalni nem tudtam Renét, hiszen nem is voltunk egy pár. Elindultunk a megbeszélt helyre ahol találkoztunk velük. Mikor odaértünk ők ketten már ott ültek és kávéztak egy kis asztalnál. Mike egy vékony vörösesbarna hajú srác volt aki mióta láttam csak beszélt, látszott, hogy jó humora van. Jacob pedig egy kicsit izmosabb sötétbarna hajú fiú volt. Bőre bronzbarna, fogai pedig fehéren villantak elő mikor mosolygott. Még nem is értünk oda de már tudtam, hogy ők ketten bármit megtennének egymásért. Minden mozdulatukon látszott és érződött, hogy tényleg mindentől megvédenék a másikat. Mintha ezer éve ismertem volna őket. Ez a kötelék kettejük között teljesen elvarázsolt.

-Sziasztok!-kiáltott Liza mikor odaérkeztünk hozzájuk. Mike nyakába ugrott és megcsókolta. Én pedig Jacke szemébe néztem és elmosolyodtam.- Jajj... még be sem mutattam. Ő itt a legjobb és egyetlen barátnőm Izabella.
-Öm..Csak Bella!-helyesítettem ki Liz'-t
-Rendben akkor ő itt a barátnőm akiről annyit meséltem, Bellla. Bell's ő pedig itt Mike! Ő meg...
-Jacob!- vágtam közbe majd lehajtottam a fejem.
-Szia Bella!-szólalt meg Jacke selymes hangon.
-Sziasztok!- mosolyogtam Mike felé.
-Na akkor indulhatunk?-siettetett Liza.

Elindultunk a moziba. Mikor vége lett a filmnek minden hozzá kapcsolódó észrevételünket és véleményünket megbeszéltük. Eltelt a délután este pedig vacsorázni mentünk. Evés közben egy kis négyszögalakú asztalnál ültünk. Mike és Liza meghallották kedvenc lassú számukat és elkezdtek az étterem közepén táncolni. Jacobbal beszélgetni kezdtünk, aztán olyat tett amit nem akartam. Felkért engem táncolni. Nem mondhattam nemet. Óvatosan közel húzott magához majd megfogta a kezemet és lassan elkezdtünk körbe-körbe lépkedni. Vicces volt ahogy botladoztunk. Beszélgetésünk közben szóba jött René én pedig szomorú lettem, mert eszembe jutott hogyan viselkedett ma. Elmeséltem neki, hogy mi történt apával. Eszembe jutott, hogy nem hívtuk fel az orvost, hogy mikor mehetünk apát látogatni. Nekem pedig bűntudatom lett, hogy én most itt vagyok és jól szórakozok miközben apa ott fekszik bent a kórházban. Megkértem Jacobot, hogy jöjjön ki velem mert felhívom apa orvosát. Kiértünk az udvarra és én nagyon féltem, hogy mi lesz ha nem veszi fel. Kicsöngött:


-Háló!-szólt bele egy férfi hang.
-Ö..Háló! Dr. Somló Pált keresem.-mondtam halkan és félénken a telefonba.
-Én vagyok! Miben segíthetek?
-Geszti Izabella vagyok, és az apukámról szeretnék érdeklődni.
-Ó, igen! Elvégeztük a vizsgálatokat, de még nincsenek meg az eredmények.

-Értem! És mikorra várhatók?

-Egy-két napon belül meg is lesznek. De míg nincsenek meg addig nem látogatható.

-Rendben! Köszönöm visz hall! 

-Visz hall!-miután letette nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy mosolyogjak.

Eszembe jutott, hogy utoljára mikor beszéltem az orvossal René is velem volt. Ettől kicsit elszomorodtam. Odamentem Jacobhoz és nem tudom miért, de átöleltem. Nem éreztem lelkiismeret furdalást René miatt, hiszen nem voltunk együtt. Mikor Liza és Mike kiértek elkezdtek viccelődni, hogy átöleltük egymást. Kifizettük a számlát, majd TAXI-ba szálltunk és nevetve haza mentünk.